Részletek az ötödik év krónikájából

Ætheila népének története

Részletek az ötödik év krónikájából

Írta: Pepin

2. nap

Reggel a katonák Peti rettentő hangjára ébredtek és egy kis győzködés után nekivágtak a szokásos edzésnek. Később a szerencsésebbek a Faithless zenéjére nyitották ki szemeiket. Miután Fekó tolmácsolásában meghallgattuk Gekkó Őrmester legújabb történetét a kakaóval és a csigákkal, majd miután elfogyasztottuk élelemszerző körútjának eredményeit (kakaós csiga), következett az országos rendrakás és kötelező levélírás.
Mikor mindenki tudatta őseivel, hogy épségben megérkezett, a Herold összehívta a népet országlásra, és mikor mindenki a teraszon volt bejelentette Ætheila királyát I. Pepint. Uralkodónk megkérte Lucát, hogy hívja össze a szabad szellemi munkásokat egy gyűlés erejéig, ahol megbeszélik az unióval kapcsolatos teendőket, illetve készítsenek el egy levélmintát, amelyet később el fogunk küldeni a környező népeknek. Ezen kívül I. Pepin összehívott egy Olimpiai Bizottságot, melynek feladata volt összeállítani azon sportágak listáját melyben, indulni lehetett, és meg kellett határozniuk az Olimpiai játékok kezdetét és azt is, hogy mikor fejeződik be. Néhány polgár egyéb elfoglaltsága miatt ez máskorra halasztódott.
Az ebéd elfogyasztása után csendes pihenő következett, ahol nagyrészt mindenki rendeltetésszerűen viselkedett, de voltak néhányan, akik megvadult Coppélia módjára rohangásztak egyik szoba - másik szoba és a WC között. Ezt a problémát azért a kifejlett napközi rendszerünknek hála egy idő után sikerült helyrehozni. A pihenő után szerencsénk volt meghallgatni a Láger rádió adását, ami mint mindig, most is tele volt újdonságokkal. Ott volt például a „vers mindenkinek” című rovat, ami a későbbiekben nagy sikert aratott a nép tagjai között.
Ezután egy újabb országlás vette kezdetét, ahol Luca felolvasta az uniós levélmintát, amiben egyaránt szó volt a gazdaságról, bel- és külpolitikáról, és nem utolsó sorban az országaink egy szintre hozásáról is. Mivel ezt a szabadszellemi munkások által kidolgozott szöveget a nép elfogadta, fizetésosztás után a királyi írnok többszőrösítette, majd a titkos szolgálat nekilátott ezen iratok kézbesítésének.
Országlás után újból kimozdultunk a négy fal közül de ezúttal az Ætheila stadionba mentünk. Itt számoztunk egy kicsit, később pedig a Nőtincs SE egyik klasszis játékosával kiegészülve fociztunk egy jót! Az évközben teljesen elfelejtett testmozgás után mindenki kifáradtan ballagott fel a teraszra és ült le az asztalhoz, természetesen csak is az alapos kézmosás után. A vacsora nagyon ízletes volt, főleg az egyesek szerint a tegnapi ebédből készült húsos kenyér, ami tényleg finomnak bizonyult, sőt a király meg is dicsérte Fekót, hogy milyen takarékos az ország.
Este lementünk a kertbe egy kicsit nyenyerézni meg sóderezni. A teraszon énekeltünk még néhányat, majd mindenki elment fogat mosni, néhányan (nem mondhatom, hogy ok nélkül) pedig lábat mosni indultak a fürdőszobába. Még egy kis esti mese majd a megérdemelt alvás.

*
4. nap

Ezen a gyönyörű reggelen a hangulathoz illő, könnyed német popslágerre ébredtünk. A dal, amit már mindenki ismert tavalyról, jó kedvre derítette az embereket és ez által mindenki felszabadultan, sőt vidáman ült le az asztalhoz.
Reggeli után rendrakás, rendrakás után punnyadás. Pontosabban mindenki szabadfoglalkozott egészen ebédig. Illetve szabadfoglalkozott volna, ha nem megyünk el focizni. De elmentünk, és mindenféle irónia nélkül mondom, hogy ismét jó volt.
A déli étkezést követően pihentünk egy picit, ami után országlás vette kezdetét. I. Pepin felolvasta az ebédnél kiosztásra került levelet, amit Dr. Jutától kapott. Ebből kiderült, hogy Dr. Juta elfogadta uralkodónk meghívását, és az is hogy királyunk nevét viszont már nem tudja annyira. A nép elkezdett készülődni a vendég fogadására. A király kijelölte a tárgyalás színhelyét illetve két testőrt is munkába állított a megfelelő biztonság érdekében. Még a délután folyamán megtörtént az olimpiai megnyitó. Az olimpiai lángot eddig még ismeretlen okok miatt mindenki kedvence Daphne szállította országunk területére egyenesen Athénból. A király szólt néhány szót az egybegyűlteknek majd kezdetét vette a versenyzési láz.
Az első szám a kézilökiként ismert népi játék volt, a folytatásban pedig ujjkardban mutathatta meg mindenki mit is tud valójában. A teraszon ejtőző polgárok egy papír cetlire lettek figyelmesek. Ezt, mint később kiderült Mokhosz admirális küldte nekünk igenlő válaszként invitálásunkra, miszerint már úgy is tiszteletét akarta tenni országunkban.
Egy rögtönzött országláson megbeszéltük a teendőket, számításba véve a drabbuh uralkodó meglepetésszerű felbukkanását is. Felkészülve minden eshetőségre, nyugodtan ülhettünk le az asztalhoz elfogyasztani vacsoránkat.
Később egy kis éneklés után, közben megjelent Mokhosz. A király megpróbált az unióval kapcsolatos témák valamelyikéről tárgyalást kezdeményezni az admirálissal, de a nem meglepően ellenséges hubbardista inkább saját érdekeit tartva szem előtt folyamatosan a horomiták elleni háborúról beszélt. Miután Mokhosz elmondta, hogy Ő mit szeretne, és tudatta I. Pepinnel, hogy majd ő tárgyal a többiekkel, azután elbúcsúzott.
Királyunk még mondott néhány szót a hallottak alapján majd pedig aludni tértünk.

*
5. nap

Ezen a szép reggelen a szomszéd lánya, Madonna ébresztett fel bennünket egy Nőtincs környéki népdallal. Ettől mindenki elég vidáman ugrott ki a paplan alól és fülig érő mosollyal bandukolt el az asztalig. Reggeli után mindenki elindult tollért és ceruzáért, hogy megírja szüleinek, barátainak, ismerőseinek a már több napja felhalmozódó gondokat, problémákat, hiányosságokat.
Egy kisebb pihenés után folytatódott az olimpia. Az Ætheila stadionban megrendezésre került többek között a külső belső, a hátrafele futás és a számpárbaj is. A rendkívül izgalmas sportágak közül az egyiken én magam is részt vettem. Először még úgy tűnt van esélyem egy jobb pozíciót megszerezni, de mivel az állás döntetlen lett, újra kezdődött az egész és így visszacsúsztam a harmadik helyre. Kicsit csalódottan, sőt dühösen (hiszen tudjuk, hogy a részvétel senkit nem érdekel) távoztam a küzdőtérről.
Egy kicsit jobban lettem mikor hazaértünk után megéreztem az általam legjobban kedvelt Chili con carne illatát. Amit Fekó készített nagy sürgésforgás közben ebéd gyanánt. Akkor megint ideges lettem egy kicsit, mikor kiderült, hogy a nép 92%-az engem is beleértve ezt írta eszire! Na mindegy. Evvel a ténnyel nem törődve jó kedvvel megebédeltünk. Csendes pihenőben mindenki valami társas vagy egyéni játékkal foglalatoskodott.
Miután megszólalt a pihenő végét jelző zene, mindenki a teraszra fáradt, ahol I. Pepint egy levél várta az asztalon, amit Faridadin Attár küldött az uralkodónak. A tartalmát az uzsonna utáni országláson tette csak közzé a király. De addig is mindenki elmajszolt egy őszibarackot és meghallgatta a lágerrádió adását. Na most következhet az országlás. Királyunk felolvasta a már említett levelet, amiből kiderül, hogy Faridadin Attár, most jelenleg nincs a völgyben, de szeretne részt venni az unióban. Később fizetésosztás majd kincstárazás. Utóbbi közben megjött Dr. Juta, hogy tárgyalást kezdeményezzen I. Pepinnel. A tárgyaló felek lefáradtak a rendelőbe és magukra zárták az ajtót.
E közben a nép többi tagja lázasan készülődött egy belevaló focimeccsre az Ætheila stadionban. Miután visszajöttünk a király a teraszon várt minket. Elmondta, hogy nem mondhat semmit, mert aláírt egy titoktartási szerződést, de egyébként minden rendben volt, tehát nincs ok aggodalomra.
Így hát a legtöbben megnyugodtak, de volt, akinek nem tetszett annyira ez a nagy titkolózás. Ezen gondok ugyan nyomasztottak pár embert, de miután ittak Fekó áltál felszolgált borokból (ami felfogható a felejtés vízének is) és magukba tömtek néhány kenyérszeletet, mindjárt mindenki jobb kedvre támadt.
Vacsora után még énekelgettünk néhányat, Lóri meg felolvasott a konkurens írásból egy-két napot. Majd ismét aludni tértünk.

*
18. nap

Hát eljött a nagy nap! Ma végre megtekinthetjük azokat a darabokat, amiket már régen kitalált, készít és gyakorol Ætheila népe. Azért egy kicsit eltekintve a báltól, nem mondhatnám, hogy vidám hangulat uralkodott volna a népen úgy általában. Tudjuk mi történt az elmúlt napokban, és ezek az elég komoly problémák nem hagynak nyugodni minket. Azon kívül, hogy fontos nap a mai, azért foglalkoznunk kell országunk helyzetével is.
A reggelt azért még inkább a jó kedv, mint inkább a rossz határozta meg. Röhögcsélve, vihorászva, néhol már-már nevetgélve léptünk ki az ajtón, és mentünk a teraszra, mint ahogy tettük ezt már ebben az évben 17 alkalommal. Szép komótosan elfogyasztottuk reggelinket, majd a szükséges rossz, a takarítás.
Országláson a megoldásokat, amiken eddig törtük a fejünket kezdtük el közösen összerakni egy tervvé. Kisebb nagyobb sikerrel ki is találtunk valamit, de ez még nem látszott elégnek a helyzet kezelésére. Ebéd előtt még próbáltunk néhányat, majd jól teli ettük magunkat. Pihenőben a szokásos punnyadás, meg az alvás volt a fő elfoglaltság.
Ha jól emlékszem freestylers-re keltünk, de ez nem is annyira fontos. Az viszont, hogy megoldást találjunk a külügyi nehézségeinkre, az már annál inkább. A herold újra összetoborozta a népet, majd beharangozta II. Saleem királynőt. Tekintettel arra, hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, elhalasztottuk ezt a beszélgetést. Gyors fizetésosztás, majd megint indultunk vissza próbálni.
Nagyjából ez ment egészen estig. Olyan 6-7 körül a teraszra mentünk, már tetőtől talpig ünnepi öltözetben. Először a házasságok kötődtek meg a már előre feldíszített sarokban. A pap most is szívesen látta, a házas életre vállalkozókat. Szép sorjában szólította a párokat az oltár elé, valami ehhez hasonló sorrendben: Kata-Kovi; Panni-Olivér; Fanni-Domi; Vakond-Pepin; Luca-Manyi; Zsófi-Tsatshy; Lilla-Gergő; Hági-Ádám; és végül a Daphne-Lóri páros. Ezek után következhetett a vacsora. Jobb oldalt a házaspárok, baloldalt a többiek. Egy kisebb várakozás után, megindul a kakaónak és kalácsnak az ő kiosztása. Mint ez szokás rendkívüli mód megy a mazsola biznisz a padsorok között. Amikor sikerült jóllaknunk, akkor egy gyors átrendezés, majd szépen lassan megkezdődhettek az előadások. Az első darab a Táncoljból dolgozott fel néhány részt, a második Kata és Fanni előadásában a Teve című alternatív színmű volt. Mint már ez megszokott, a két legfiatalabb polgár miatt porzott az országút, majd utána pedig Panni és Luca euritmia előadása következett. A néhány perces csendet sztárvendégünk Mádl Ferenc elnök úr és kedves felesége Dalma törte meg, akik valami lepről értekeztek teraszunkon. Ezt ismét a Táncolj követte egy új epizóddal. Ezek után Kovi úgy döntött, hogy muszáj elénekelnie az örömódát, Manyi szaxofonos kíséretében. Két előadás közt mindenki nagy örömére énekelgettünk kizárólag vidám stílusban. Bármilyen meglepő a jobbnál jobb tv műsorok egyenes adásban kerülnek Ætheila földjére. Most egy receptklubot tekinthettünk meg különféle nemzetiségű szakácsok részvételével. Az eredmény az összetevőket ismervén, nem tartozik a kedvenceim közé, de van olyan, akinek viszont igen. Peti bátor és egyetlen jelentkezőként felfalt mindent, ami az asztalon volt.
A műsor közepén kezdődött a fax című előadás, aminek célja volt bemutatni a már ismert szlogen: „A dohányzás halált okozhat!” tényleges hatását az életre. A történet lényege, hogy aki dohányzott azt megette a fax. Érdekes módon, a végén mindenki meghalt. Kivételesen a közönség által várt happy end így most elmaradt, na nem baj. Haladjunk tovább. A műsor második felében Daphne és Fanni következtek, akik mint élettapasztalt emberek mutatták be udvarlási szokásaikat ovitól a gimnáziumon át, a nagybetűs életig. A rendkívül tanulságos előadás után egy újabb „guzmics” következett Hági és Réka előadásában, amit szerénységem követett egy szolid gitár produkcióval. Megint egy „guzmics” most Tsatshy és Lóri tolmácsolásában, majd következhetett az est fénypontja a Tánc. Rendező Réka előadók voltak szép számmal.
Olyan jó hangulat járta be a teraszt, hogy nem bírtunk magunkkal kettőt énekeltünk és elmentünk lefeküdni.